TÖRTÉNELEM:
Ő a világon a legkisebb termetű, de hatalmas szívvel megáldott kutyája, egyben a legjobban félreismert kutya is, mert ölebként, vagy házikedvencként tartják, ahelyett hogy intelligenziáját, tanulékonyságát és temperamentumát élveznék gazdái.
Származását tekintve mexikói, de találtak chihuahua csontmaradványokat Kínában, Ázsiában, Egyiptomban, Kubában és Málta szigetén is. A tévedés kizárt, mert a jellegzetes kutacs a fejen más kutyánál nem található.
1962-67 között kutattak Mexikó magas hegyeiben és ott i.e.1300-ből származó csontokat találtak. A talált leletek megegyeznek a mai chihuahua jellegével.A mexikói ásatások során találtak chihuahuával azonosítható kicsi szobrokat. A leletek közül 3 a leghíresebb, egyik a Colima kutyaszobor, melynek jelentése rövidlábú, tömzsi, rövidszőrű kutya, a másik három férfit és egy chihuahuát, a harmadik pedig egy chihuahuát szoptató nőt ábrázol.
Már Amerigo Vespuchi (1451-1512) is, aki Kolombus után járt közép-Amerikában, hozott ilyen kiskutyákat Európába, de azok sorsáról nem tudunk. Mexikóból vásárolták az amerikaiak az első
"chihuahuenos-t" , jelentése: kutya Chihuahua-ból (Mexikó egyik állama és városa), utcai árusoktól.Amikor megérkezett az első kutya Mexikóból az USA-ba, a szakmai világ teljesen egyetértett abban,hogy egy ilyen vékonyka, de anatómiailag tökéletes apróság egyáltalán nem lehet rendes "házi kutya". Inkább szívesen hittek a mexikói kutyakereskedők legendás magyarázatának, aki azt állították, hogy ez az apró eb valójában vadállat és kutya keveréke, amelyik nem is alkalmas arra, hogy rendes kutyaként tartsák. Az évtizedek során azonban kiderült, hogy a Chihuahua nagyon is rendes kutya, és mint ilyen alkalmas a kutyatartásra. Ezért elkezdték kutatni eredetét. Azonban a valódi eredet helyett legendák egész sorára bukkantak. Ezek a legendák igen érdekesek, azoban a tények a következőek: a Chihuahua származását tekintve valójában indián. Amikor az ősindiánok úgy 40.000 évvel ezelőtt átkeltek a Bering-szoroson és bevándoroltak Amerikába, akkor egy terrier szerű kutyát vittek magukkal, valószínűleg valamilyen terrier, spicc és szánhúzó kutya elődét. Azután amikor Kolombus felfedezte Amerikát, az indiánoknak a labradortól a tűzföldi kutyáig mindenféle fajtái voltak, különösen sok juhászkutyájuk. Az ősi kistermetű terrier szerű kutyák már csak a partközeli magas kultúráknál, Közép-Amerikában és az Andokban léteztek. E magas kultúrákat a spanyolok leigázták. Ennek majdnem végzetes következményei lettek a kutyákra nézve is. A spanyolok -és ez bizonyítható tény- lelkes kutyaevők voltak, száz számra tűntek el a kiskutyák a katonák gyomrában. A kis indián kutyákból kevesen élték túl ezeket az időket.
Áldozati állatként használták a toltékok, mayák és az aztékok is. Akinek chihuahuája volt életében, azt gazdája halálakor lenyilazták és mellé temették, 7 másik fajta (csirke, kecske, stb) leölt háziállatával együtt. Erről az áldozati szokásról még a spanyolok sem tudták leszoktatni az indiánokat.
Az i.e. 7-8. sz-ban a toltékok szent kutyaként tisztelték, sárga, barna, fehér, fekete színben létezett, nagy fejjel, mély stoppal. A legenda szerint, hogy még nagyobb legyen a stop, az indiánok gömbölyű köveket, vagy kemény gyümölcsöt kötöttek a pofájára. Az is legendaként él, hogy az igazi chihuahua rövidszőrű. Már 1884-ben bemutattak a philagalphiai kiállításon egy chihuahua-terriert, de ennek tenyésztése nem sikerült. 20 évvel később(1904-ben) kezdődhetett meg az igazi tenyésztés: ekkor került be egy vörös hosszúszőrű kannak a neve az Amerikai Ebtenyésztők Szövetségének törzskönyvébe, mint az első Chihuahua. Ezt követően majd húsz évig tartott, amíg 1923-ban megalakult az Első Amerikai Chihuahua Klub és elkészült a kötelező standard.
Európába elég későn érkezett, bár Angliában már régebben is ismert volt. Az első brit chihuahua klubot csak 1949-ben alapították 9 kutyával. Hogy a drága karantén költségeket elkerüljék a britek, a hazai papillonnal, törpespiccel, valamint a tibet spániellel keresztezték. Magyarországra az 1960-as évek vége felé került. Sajnos drágasága miatt a hazai állományt sem kerülte el a felhígitás mert régebben a hazai "tenyésztők" belekeverték a törpepincsert, papillont, pekingit, ami a fajta erős "elkorcsosodásához" vezetett. Csak külföldről behozott kutyákkal lehet az állomány minőségét javítani, szerencsére (velem együtt) vannak megszállott hívei ennek a fajtának akikkel olasz, angol, hollad és szlovák tenyészetekből a legkitűnőbb minőségű vérvonalakból hoztunk be kanokat és szukákat vérfrissítés céljából. Ha megnézünk egy mai több egyedből álló magyar állományt, szembetűnik milyen változatos alkatilag. Ahány annyiféle fejforma, egyik rövidlábú, másik hosszú lábú, a harmadik nyurga a negyedik tömzsi, stb, stb.. A homogeneitás erre a fajtára hazánkban sajnos nem jellemző.