Ki ne hallott volna már a kutyák "parvójáról". De mit is tudunk erről a betegségről?
Annyit minden bizonnyal, hogy hasmenéssel, hányással jár, és sok-sok kiskutya elhullását okozza ez a betegség.

Magyarországon a parvovírusos gyomor-bélgyulladás az "újabb keletű" betegségek közé tartozik, hiszen a 70'-es években még nem igen tudtunk róla. Az első hazai megbetegedéseket 1980-ban észlelték. Lett is pánik, hiszen nem volt ellene oltóanyag, így más nem lévén, kevés sikerrel a macskák parvovírus okozta gyomor-bélgyulladásának oltóanyagát próbálták meg alkalmazni kutyákon is. 

A betegséget vírus okozza, amely azonban nem azonos a "macska-parvo" virussal. A vírus elsősorban kutyákat, kutyaféléket betegít meg, de az újabb tipus már macskákra nézve is veszélyes, azaz alkalmas a panleukopenia kiváltására.

A fertőződés a beteg állatok bélsarával történik, amely nagy mennyiségben tartalmazza a vírusokat.
A szájon keresztül felvett vírus a bélhámsejtekben, és kölykökben a szívizomsejtekben szaporodik. A bélbolyhok tönkremennek, gyulladás alakul ki, véralvadási zavarokat lehet tapasztalni. Ez az oka, hogy a hasmenés véressé válik.

Tünetek: A betegek hánynak, súlyos hasmenésük van. A széklet híg, sárga, majd véressé válik. Hasfájás tapasztalható, amelyet az állat hasának áttapintásakor élénken jelez. A súlyos hasmenés igen intenzív folyadékvesztéssel jár, melynek következtében súlyos fokú kiszáradás (exsiccosis) következik be, ha nem gondoskodunk megfelelő folyadékellátásról (akár mesterségesen is). Ilyenkor a bőr elveszti rugalmasságát, ha az állat hátán ráncba emeljük, úgy marad, és igen hosszú idő alatt nyeri vissza eredeti helyzetét. Jellemző a szőr fénytelenné válása.

Gyógykezelés: Mivel a betegeknek több, mint a fele elhullik a betegségben gyógykezelés nélkül, nagyon fontos a hányás és hasmenés csökkentése, az elveszített folyadék pótlása. A szövődmények kialakulását a legyengült állaton antibiotikumokkal gátolhatjuk meg. A kezelés alapvetően tüneti, azaz a kialakult tünetek csökkentésére vagyunk kénytelenek szorítkozni.

Megelőzés: Ma már többféle parvovírus elleni oltóanyag van forgalomban. Alapvetően két csoportra oszthatjuk őket: csak egyféle betegség (parvo) ellen ható oltóanyagok, és egyszerre többféle betegség elleni (polyvalens) oltóanyagok. Utóbbiak rendszerint szopornyica, fertőző májgyulladás és leptospirózisok elleni anyagot is tartalmaznak. Okkal merül fel a kérdés, melyiket alkalmazzuk?
A vakcinákról (védőoltásokról) a szakemberek véleménye is megoszlik. Rendelőnkben a "konzervatívabb" felfogást támogatjuk. Ennek értelmében kölyökkutyáknál monovalens parvo vakcinát alkalmazunk kétszer egymás után, ezt követően évente az emlékeztető oltás lehet polyvalens oltóanyag is. Nagyon fontos, hogy csak teljesen egészséges állatot oltsunk vakcinával, ellenkező esetben azt tapasztalhatjuk, hogy az oltás ellenére mégis megbetegedhet a páciens.
Mikor oltassuk a kiskutyákat? Az anyaállat a tejével ún. "maternális ellenanyagokat" juttat az utódba a születést követően. Ezek az ellenanyagok ugyan mintegy 8-12 hétig megvédik a kölyköket a fertőződéstől (ha az anya oltva volt korábban, vagy átvészelte a betegséget), de ugyanakkor megakadályozza a kiskutyák eredményes védőoltását is! Ezért az első oltást célszerű 8-9 hetes korban végezni, majd 10-12 hetes korban megismételni.