A tiltott gy�m�lcs

Enni, vagy nem enni – ez itt a k�rd�s!

Ler�gott csontok, bokrok alj�n illatoz�, t�bbnapos �telmarad�kok, idegenek �ltal odavetett, cs�b�t�, �mde tal�n veszedelmet hoz� csemeg�k – megannyi k�s�rt�s a fal�nk eb gyomr�nak. De j� volna biztosan tudni, hogy az �n kuty�m sohase enged a cs�b�t�snak! �ltet�s, fektet�s, helyben marad�s, akad�lyugr�s �s apport�roz�s – mind, mind gyerekj�t�k az �lelemmegtagad�shoz k�pest. Nem venni tudom�st a csemeg�r�l, ami ott van, centim�terekkel az �rz�keny kutyaorr el�tt: olyan elv�r�s ez, aminek szinte lehetetlen eleget tenni. S mindezt m�g s�lyosb�tja, hogy a gazdi �ltal�ban nincs jelen. Nincs, aki az utols� el�tti pillanatban meg�lljt parancsolna, aki id�ben figyelmeztetne: h�t nem eml�kszel?

Mi�rt is akarjuk r�k�nyszer�teni eb�nket az �nuralomnak erre a magas fok�ra? Mert mindannyiunkban ott van az �r�k gyanakv�s, bizalmatlans�g! Annyi riaszt� t�rt�netet hall az ember ker�t�sen vagy lev�lbedob�-ny�l�son �t bedob�lt sztrichnines t�p�rtyûr�l, parkokban, bokrok alj�n sz�jjelsz�rt, gombostûkkel teleszurk�lt csal�tekr�l – ha valakinek tiszt�zatlan k�r�lm�nyek k�z�tt jobbl�tre szender�l a kedvence, r�gvest arra a k�vetkeztet�sre jut: megm�rgezt�k! Persze azzal a kuty�val, amelyik sz�z sz�zal�kig megb�zhat�, amelyik val�ban csak a gazd�ja kez�b�l fogad el �lelmet �s eln�z� mosollyal, fens�bbs�ges tekintettel �ll ellen minden k�s�rt�snek, nem t�rt�nhet meg ilyesmi…

Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra

Miel�tt alaposabban k�r�lj�rn�nk a „tiltott gy�m�lcs�t”, tiszt�znunk kell valamit. A kutya �se, a farkas falk�ban �l�, roppant alkalmazkod�k�pes, opportunista ragadoz�, amely akkor, azt �s annyit eszik, amikor, amit �s amennyit lehet. Nem lehet tudni, mikor ejt legk�zelebb zs�km�nyt a falka; amikor a lehet�s�g adott, minden farkas annyit habzsol, amennyi bel�f�r. A falka �ltal ter�t�kre hozott nagytestû zs�km�ny�llat h�sa nem mindig fogy el azonnal: napokig r� lehet j�rni, legfeljebb �rdemes elkaparni egy kicsit, hogy ne lepj�k el a legyek. A kutyaf�l�kt�l nem �ll t�vol teh�t a d�gev�s sem: a bûzl�, oszladoz�, romlott h�s is fels�ges, �nycsikland� lakoma sz�mukra. Ha a kutya macska volna, amely csak saj�t maga �ltal elejtett �llat h�s�t eszi meg, s mivel a pr�d�ja kicsi, az �lelem hamar elfogy, s nincs ideje megb�d�s�dni – mondom, ha a kutya macska volna, tal�n k�nnyebb dolgunk lenne, tal�n nem hajtan� annyira a v�gy, hogy mindent felfaljon, ami el� ker�l…

Nincs olyan teli szek�r, amelyikre nem f�r m�g egy kicsi, vagy ha �gy tetszik: amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra – ez a kutya jelmondata. A sz�z �vvel ezel�tti alaszkai aranyl�z szemtan�i le�rt�k, hogy az �hes sz�nh�z� kuty�k b�rmit megettek, a faggy�gyerty�t�l a b�rkesztyûig; a kapcarongyot is bekebelezt�k, ha r�cs�ppent n�mi zs�r. Nemegyszer l�ttam �n is olyan fal�nk ebet, amely nagy er�lk�d�s k�zepette �sszesodr�dott, szinte felismerhetetlenn� v�lt nejlonzacsk�t �r�tett – ki tudja, mif�le �nyencs�g lehetett belecsomagolva…

A nevel�s zs�kutc�i

A felk�n�lt �s tal�lt �lelem visszautas�t�s�nak megtan�t�s�ra sz�mtalan �tletes m�dszert kidolgoztak m�r. A klasszikus recept az, hogy borsot, pirospaprik�t vagy egy�b er�s fûszert rejtenek az elsz�rt h�sdarabba. Csakhogy a moh� kutya az ilyen falatokat �ltal�ban r�g�s n�lk�l nyeli le, s ha m�snap, kifel� menet a t�pcsatorna m�sik v�g�n meg is teszi a hat�st a bogyiszl�i, azt a der�k eb m�r aligha hozza kapcsolatba az el�z� napi kicsapong�ssal. Az eg�rfog�ba rejtett h�s eset�ben is hamar kil�g a l�l�b: a kutya okosabb ann�l, hogy a zamatos �telnek tulajdon�tsa a csapda �ltal okozott kellemetlens�get. Ezek a k�s�rletek az�rt hib�sak, mert arr�l pr�b�lj�k meggy�zni a kuty�t, hogy az illatos �tel rossz – ezt pedig, ugyeb�r, vel�nk sem volna k�nnyû elhitetni…

Az idegenek �ltal k�n�lt �lelem megtagad�s�t a kik�pz�iskol�k szint�n a „rossz tapasztalat elv�nek” seg�ts�g�vel tan�tj�k: a falatot k�n�l� seg�d megfricsk�zza a kutya orr�t, vagy p�lc�val suhint r�. Sajnos ez a m�dszer is b�ven tartogat nem v�rt, k�ros „mell�khat�sokat”. A f�l�nk kuty�ban tov�bb fokozza az idegenekkel szembeni szorong�st, az agressz�vabb p�ld�nyokb�l pedig �ppen ellenkez�leg: ok n�lk�li t�mad�st v�lthat ki b�rkivel szemben, aki mer� j�indulatb�l megk�n�lja valamivel. Hiszen ne feledj�k: a kuty�nak falatk�kkal kedvesked� j�r�kel�knek t�lnyom� t�bbs�ge val�ban csak kedveskedni akar, s csak eleny�sz� h�nyaduk igazi „cukrosb�csi”!

Ki� a csont?

A kutya sz�m�ra egyetlen elfogadhat� magyar�zat l�tezik arra, hogy mi�rt nem szabad megenni valamit: az�rt, mert a gazdi akarja megenni! Ezt a diktat�rikus �rvet bar�tunk zoksz� n�lk�l tudom�sul veszi, hiszen a f�n�k szava szent�r�s, �s oly sok minden van am�gy is, amit ismeretlen okb�l nem szabad megtenni – eggyel t�bb vagy kevesebb, nem mindegy? Amikor teh�t az eldobott csontot vagy a k�zeled� idegen kez�b�l kin�zett kolb�szv�get vizsg�lgat� kuty�ra ellentmond�st nem tûr� hangon r�mordulunk: „rrrrossz!”, azt a kutya nem �gy �rtelmezi, hogy a kolb�szv�g rossz, hanem �gy, hogy a falkavez�r k�veteli a juss�t.

Ez rendben is volna, csakhogy abban a pillanatban megv�ltozik a helyzet, amint nem vagyunk jelen (vagy jelen vagyunk ugyan, de s�t�t van, m�ssal vagyunk elfoglalva stb.): ebben az esetben hû t�rsunk joggal v�lheti: amir�l a gazdi nem tud, arra nem is tarthat ig�nyt. Ugyanaz a kutya, amelyik nappali vil�goss�gn�l t�ntet� k�z�nnyel fordulna el az utc�n tal�lt csirkecsontt�l (miut�n minden oldalr�l alaposan megszagl�szta �s lopott oldalpillant�st vetett k�tl�b� f�n�k�re, hogy bizonyosan nem n�z-e �ppen m�sfel�), az �j be�llt�val alkalmasint g�tl�s n�lk�l r�veti mag�t a tal�lt csemeg�re, s k�t m�ternyire l�v� gazd�j�nak csak a fogak csattog�sa �rulja el, hogy kedvence m�r megint bûnbe esett.

Ne �gy, mint a malacok…

Valami m�don azt kellene teh�t el�rn�nk, hogy a kutya �gy �rezze: akkor is l�tjuk, ha nem vagyunk jelen. Mivel azonban ez t�bbnyire nem siker�l, nemigen marad m�s, mint a j� �reg megszok�s! Az egyetlen szerencs�nk, hogy a kutya „�sv�nyeken k�zlekedik”: ha valamit apr� k�ly�kk�nt megszokott, arr�l k�s�bb m�r nehezen t�r le. Az �nuralom fokoz�sa �rdek�ben ne engedj�k, hogy a k�ly�kkutya �gy vesse r� mag�t az �telre, ahogy a malacok szaladnak a v�ly�hoz! Szoktassuk hozz� a k�vetkez� cerem�ni�hoz: a megt�lt�tt etet�t�l el�tt n�h�ny m�sodpercre �ltess�k le, majd adjuk meg neki az enged�lyt, s a v�rakoz�si id�t fokozatosan ny�jtsuk egyre hosszabbra. Az a kutya, amely k�ly�kkor�ban megtanulta, hogy m�g a saj�t t�ny�rj�hoz is csak enged�llyel ny�lhat, hogy m�g a gazd�ja kez�b�l is csak vez�nysz�ra vagy megadott jelre veheti el az ennival�t, a tal�lt �lelemre is az el��rt m�don fog reag�lni: v�r az enged�lyre. Ha a vad�szkutya meg tudja tanulni, hogy ne r�gja meg, ne tekintse saj�tj�nak az apport�rozott nyulat vagy vadkacs�t, ha m�golyan �nycsikland� illata van is, akkor tal�n ez sem lehetetlen k�v�ns�g!

Akkor lesz majd j� vil�g…

Miel�tt azonban b�rki azt gondoln�, hogy ez azt�n holtbiztos tipp, sietve elmondom: nagyon sok f�gg a k�r�lm�nyekt�l. Mert bizony l�tezik olyan �tv�gytalan k�ly�kkutya, akit (�pp�gy, mint n�melyik gyereket) val�s�ggal r�besz�lni kell az ev�sre, nemhogy m�g mindenf�le felt�telekhez k�tn�nk a dolgot! �s neh�z k�vetkezetes nevel�k�nt helyt�llni akkor, amikor a csal�dtagok az �nnepi eb�d maradv�nyait mer� j�indulatb�l diszkr�ten az asztal al� cs�sztatj�k, mondv�n, hogy „�gysem veszi �szre az a sz�r�ssz�vû gazd�d”! Meg azt�n: ki tudja manaps�g szavatolni, hogy minden nap szem�lyesen fogja fel�gyelni kuty�ja �tkez�s�t?

A tal�lt vagy k�n�lt �lelemmel szembeni ellen�ll�s teh�t nem kik�pz�p�ly�n megtanulhat� gyakorlat, hanem �letm�d k�rd�se. M�g �gy is t�r�keny a siker: a legfegyelmezettebb kuty�ban ott szunnyad titkos �rny�k-�nk�nt a fal�nk d�gev�. De mi�rt is akarjuk leszoktatni a kuty�t arr�l, hogy elfogadja a j�sz�nd�k� emberek kedvesked�s�t? Mi�rt k�v�njuk t�le, hogy megtagadva opportunista ragadoz� m�ltj�t, rezzen�stelen orrcimp�val haladjon el a k�nnyen j�tt falatok mellett? Mi�rt �g�r�nk be �s osztunk ki nyomat�kos fricsk�kat, pofonokat �s orrbav�g�sokat lebuk�s eset�n? Biztos, hogy a kuty�t kell nevelni, �s nem ink�bb az embert?

Nem volna jobb egy olyan vil�g, amelyben nem kell f�lni a sztrichnines t�p�rtyût�l?

Mirtse �ron