Mexikói apróság

A világ legkisebb kutyája, a csivava mexikói fajta, de akár az Egyesült Államok is lehetne a fajtagazda ország. Az amerikaiak jelentős szerepet játszottak a modern csivava kialakításában, és már csak a szomszédos geográfiai helyzet miatt is sok a közös esemény a két ország történelmében. A spanyol Cortes 1519-1521 között foglalta el az aztékok XIV. században alapított, virágzó és hatalmas dél-amerikai birodalmát, mely főleg gazdag ezüstlelőhelyei miatt vált különösen fontos alkirálysággá Spanyolország számára. 1821-ben sikerült csak véget vetni a spanyol hódításnak és Augustin de Iturbide, a későbbi I. Augustin császár vezetésével létrejött a független mexikói császárság, sőt hamarosan, 1824-ben kikiáltották a köztársaságot is. Texas 1836-ban szakadt el Mexikótól, amerikai katonai segítséggel, majd 1846–48 között az USA elleni háborúban Mexikó összes északi tartományát elvesztette, azaz területének kb. kétötöde került az USA fennhatósága alá.

A fajta Mexikó legnagyobb, több mint 247 ezer négyzetkilométeres, 2 millió lakosú államának nevét viseli. A mexikói felföld északi részén fekvő Chihuahua állam hasonló nevű fővárosának kb. 400 ezer lakosa elsősorban kohászattal, húskonzervek gyártásával és gyapotfeldolgozással foglalkozik.

Amilyen sok legenda övezi a csivava kialakulását, olyan kevés a bizonyított tény eredetét illetően. A legelterjedtebb elképzelés szerint a csivava igen régi, mexikói fajta. Egy ősrégi indián legenda szerint a csivava elkíséri elhunyt gazdája lelkét az alvilágba, átvezeti kilenc sebesen rohanó túlvilági folyón egészen az indiánok által elképzelt mennyországig.

A mexikói eredet hívei szerint a csivava elődje a toltékok „tecsicsi” nevű kutyája volt. Az elsősorban földműveléssel foglalkozó toltékok még az aztékok előtt telepedtek le Mexikóban. A településeik romjai között végzett ásatások során nagyon sok kutyát ábrázoló agyagszobor és kőfaragvány került elő, melyek valamennyire a mai csivavára emlékeztetnek. A toltékok kutyái azonban nagyobbak és erősebbek lehettek a mai csivavánál. Egyébként a legrégebbi kutyát ábrázoló szoborra a Yucatán-félszigeten bukkantak, egy 530-ban alapított ősi maja város romjai között. Más vélemények szerint a csivava spanyol eredetű, előkelő hölgyek ölebeiként került Spanyolországból Mexikóba, ahol aztán elvadult. William Prescott amerikai történész (1796–1895) hat kötetben ír igen részletesen a spanyol hódításról, miközben beszámol az azték szokásokról is, ismerteti állataikat, de kutyákról egy szót sem ejt.

Ezzel szemben a szájhagyomány útján terjedő történetek szerint igenis sok kutyát tartottak az aztékok, de ez csupán az uralkodó osztály kiváltsága volt. A harmadik verzió szerint a csivava ázsiai eredetű. E feltevés valószínűleg azon a jelenségen alapul, hogy a kék színű csivavák egyéves korukban gyakran teljesen elvesztik szőrüket, és erre alapozva néhányan feltételezték, hogy a csivava rokona a mexikói kopasz kutyának, mely viszont nagyon hasonlít a kínai meztelen kutyára. Ezért elképzelhetőnek tartják, hogy a csivava ősei olyan ázsiai népek kutyáitól származnak, melyek a Bering-szoros helyén létező földnyelven keltek át a mai Alaszka területére, majd onnan vándoroltak tovább Dél-Amerikába. (Ha mindez igaz, akkor még feltehetőleg dús szőrzettel rendelkeztek ezek a kutyák, és csak később alakult ki szőrtelen változatuk.) Létezik egy negyedik elgondolás is, melynek legfőbb híve Mrs. E. Goodchild brit tenyésztő volt, aki szerint a csivava ősei i.e. 700 körül kerültek Egyiptomból Málta szigetére, majd onnan Mexikóba. Feltételezését mumifikált egyiptomi kutyaleletekre alapozza, melyeken jól látható a nyitott fontanella, azaz a koponya azon része, ahol nem nőttek össze a csontok. Ez a jelenség azonban a törpetenyésztés során bárhol kialakulhat, rokonsági kapcsolat nélkül is. K. de Blinde, híres mexikói tenyésztő éveket töltött a csivava eredetének kutatásával, miközben lóháton bejárta a fajta általa feltételezett származási területét. Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a tecsicsi és az Ázsiából érkező, kicsi meztelen kutyák keresztezéséből alakult ki a mai csivava, és utóbbiaknak köszönhető a méret csökkenése.

A XIX. század közepétől amerikai turisták rendszeresen beszámoltak indián falvakban látott apró kutyákról, melyeknek feltűnően nagy a fülük, koponyájukon pedig felfedezhető a nyitott fontanella. Ezek a kutyácskák szuvenírként gyakran eljutottak az Egyesült Államokba, de mindig hamar elpusztultak, mert többek között nem bírták a hűvösebb, északi éghajlatot. James Watson amerikai kinológus szintén egy bennszülöttől vett három dollárért, 1888-ban egy világos vörös színű szukát, melyet Manzanita névre keresztelt, de ez a kutya is elpusztult már az első télen. Ezután Arizóna Tucson városában vásárolt egy kant, majd El Pasóban hat kutyára tett szert, melyek nagyon különböztek egymástól. Még ezek a kutyák is utód nélkül pusztultak el.

Watson 1913-ban Ciudad Juárezben vett egy héthónapos kölyköt, mely 450 gramm volt, bundája hófehér. Az amerikai kinológus sokáig nem tekintette önálló fajtának apró kutyácskáit, 1905-ös, kétkötetes kutyalexikonában még meg sem említi, 1914-es művében – „Country Life in America” – azonban már egész fejezetet szentel a csivavának. Az angol Robert Leighton 1911-es „The Book of the Dog” c. munkájában már tüzetesen leírta a fajtát, mely Mexikóból származik, és gyakran olyan parányi, hogy négy lábon elfér az ember tenyerében. Ha az első kutyák el is pusztultak, a csivava 1900-tól lassan meghódította egész Amerikát.

Még csivava-terrier néven, először 1884-ben szerepelt kutyakiállításon. Az első csivavát 1904-ben regisztrálták az AKC törzskönyvében, egy Midget nevű vörös kant. Még ebben az évben megszületett az első alom is. Az amerikai állomány ősapjának a Caranza nevű, hosszúszőrű, vörös kant tartják, akit Owen Wister hozott Mexikóból. 1923-ban megalakult az amerikai csivava klub, és megszületett a standard is. 1967-ben már 37000 csivavát törzskönyveztek. Nemcsak az első hivatalos fajtaleírás az amerikaiak érdeme, de napjainkban nincs olyan törzskönyvezett csivava Mexikóban, mely ne amerikai ősöktől származna. Ami Európát illeti, 1886-tól hébe-hóba felbukkant egy-egy csivava Angliában. 1934-ben született az első alom, mégpedig egy USA import szukától, de a négy kölyök közül csak kettő maradt életben.

További kutyák érkeztek az USA-ból, de a világháború közbeszólt, a híres Rosina Casselli tenyésztőnő házát is bomba robbantotta szét. Mikor 1952-ben megalapították a brit csivava klubot, csupán 8 kutya akadt az országban. 1969-ben a 4149 csivava kölyök rekordnak számított. Magyarországra az 1960-as években jutott el a fajta. Apró termete ellenére nagyon temperamentumos, bátor fajta. Kutyakiállításokon gyakori, mosolygásra késztető látvány a nála elmondhatatlanul nagyobb kutyát is megugató csivava. Gazdájához a végtelenségig ragaszkodik, tanulékony, agility-re is alkalmas, természetesen mini kategóriában. Lakásban természetesen könnyen tartható, mindenhova magunkkal vihetjük, de arra ügyelni kell, hogy apró méretei miatt viszonylag hamar ürül a bélrendszere, illetve a táplálék minőségére is figyelni kell, mert a rövid bélcsatornák kevésbé hatékonyan képesek felszívni a tápanyagot.

Fontos figyelmeztetés: mérete és népszerűsége miatt a csivava kedvelt áldozata a kutyáikat méltatlan körülmények között tartó kutyaszaporítóknak, ezért kölyökvásárlás előtt alaposan tájékozódjunk, és kizárólag lelkiismeretes tenyésztőtől vásároljunk.