Fektetés

Elfektetésnél lényeg a feltétlen helyben maradás mindaddig, amíg a gazda vissza nem tér a kutyához. Ez a fekvő testhelyzet soha nem lehet kényelmetlen, mert esetleg órák hosszat is tarthat. A hasaltatásnál a kutya a hasára fekszik, mellső végtagjait párhuzamosan előre nyújtva, állát a lábai között a talajra fekteti, hátulsó lábait pedig a hasa alá húzza, egymással szintén párhuzamosan. Ebben a kényelmetlen pózban nem szabad sokáig helyben marasztalni! Jelentősége elsősorban a fegyelmezésben van, ebből bármikor felszabadítható úgy, hogy a vezetőnek nem kell hozzá visszamennie.

A kezdeti szakasz - mint a fegyelmező gyakorlatoknál szokás - ingerszegény környezetben végzendő. A gyakorlás előre haladtával változtathatjuk a területeket, és mehetünk olyan környezetbe, ahol zavaró tényezők nehezítik a parancs végrehajtását.

A gyakorlat tanításának fokozatai:

• negatív élmény nyújtásával, vezetéken kényszerítjük a hasalásra, közben ügyelünk a szabályos végrehajtásra és testtartásra;

• kellő gyakorlás után áttérünk a vezeték nélküli végrehajtásra;

• fokozatosan távolodunk a kutyától, és így adjuk a "Fekszik!" parancsot;

• ingergazdag környezetben hasaltatás;

• fektetés vadkelésre, kéz- és hangjelre, valamint sípra;

• keresés közben kiadott hasalási parancs végrehajtása;

• elfektetés közelről, távolról és minden esetben helyben maradás fokozatosan növelt ideig.

A használandó vezényszavak, parancsok: "Fekszik!", "Feküdj!", "Ott maradsz!", "Előre!", "Tovább!", "Hozzám!".

1. Kutyánk már ismeri az ülést. Ebből a testhelyzetből kezdhetjük a fektetés és hasaltatás tanítását. Lényege, hogy az ülő kutya mellé térdelő vezető a bal kezével a martájékra lefelé irányuló nyomást fejt ki, míg a másik kezével mindkét mellső lábat hírtelen mozdulattal előre kirántja, egyidejűleg a "Fekszik!" parancsot adja.

2. Eleinte, amíg a kutya ellenállást tanúsít, mindkét kézzel a far-, illetve a nyak- és martájékon a földre nyomjuk, ügyelve arra, hogy a végtagok, valamint az állkapocs szabályosan helyezkedjen el a talajon. Amikor érezzük az ellenállás megszűnését, a lefelé nyomást csökkentjük, kutyánk nyugodt hasalása esetén megszüntetjük. A végrehajtást többször egymás után végezzük mindaddig, amíg a kutyán a megadás jelei érződnek. Gyakorlás közben a "Fekszik!" parancsot állandóan ismételjük.

3. A hasaltatás a vadászkutya-oktatás azon kevés feladata közé tartozik, ahol a legjobb eredményt a negatív élmény nyújtásával érhetjük el. A tanítás következő lépése, hogy a kutyát vezetékre vesszük, magunk elé ültetjük, majd jobb kezünket nyitott tenyérrel fejünk fölé emeljük. Eközben keményen kiadjuk a hasalási parancs hangjelét. Ezzel egy időben a másik kezünkkel a pórázt előre és lefelé rántjuk, felemelt karunkat leeresztjük, mintha a fejére akarnánk ütni. Ezzel a mozdulattal a fejét és a testét a földre nyomjuk. Ezt mindaddig gyakoroljuk, míg magától nem végzi. A gyakorlásnál soha ne engedjük, hogy a kutya eldőljön vagy hemperegjen. A legkisebb hibát is azonnal javítsuk ki.

4. Amikor az előzőekben leírtakat a kutya láthatóan "megérti", és a feladatot kényszerítő eszközök nélkül végrehajtja, következik a szabadon, fegyelmező eszközök nélküli parancs végrehajtása. Eleinte közvetlen közelről, majd fokozatosan távolodva adjunk "Fekszik!" parancsot kéz- és hangjellel, majd ha így már feltétel nélküli az engedelmesség, térünk át a sípjel alkalmazására. Mindezeket ingerszegény környezetben gyakoroltatjuk. Amikor tökéletes reflextevékenységgé válik a végrehajtás, kezdhetjük a zavaró körülmények beiktatását, és az ingergazdag környezetben való gyakorlást.

5. A feladat csúcsát jelenti, amikor a vadászterületen kelő vad láttán hasaltatjuk vadászkutyánkat. Ebben az esetben akár nyúl perdül ki vackából, akár fácán, fogoly vagy egyéb szárnyas rebben fel rejtekéből, a mozgó vad látványa - eleinte a "Fekszik!" vezényszóval kombinálva, később önmagában is - parancsként hat kutyánkra. Társasvadászaton a lövésre a vadászebeknek nem kell hasalniuk.

A kutyák elfektetésén egy kényelmes fekvő pózban levő kutyát kell érteni, amely mindaddig nyugodtan fekszik, míg gazdája visszatér hozzá. Az elfektetésnél a lényeges tanítási fokozatokat válasszuk külön: 1. közvetlen közelről fektetés; 2. fokozatosan növelt távolságról fektetés; 3. a helyben maradás idejének fokozatos növelése; 4. a gazda eltávolodása úgy, hogy a kutya ne láthassa; 5. kis időközönként egy-egy lövés leadása; 6. az elfekvő kutyától kis távolságban halad el a hajtás vonala zajongva, lövéseket leadva. A gazda a kutya mellett áll.

7. Az elfektetés végén a gazda mindenkor visszatér a kutyájához, és azt ültetés után szabadítja fel. Ekkor ne fukarkodjunk a dicsérettel.

8. Az elfektetéssel ellentétben, a hasaltatásból a gazda kutyáját bármikor és bármilyen távolságból parancsra tovább küldheti keresni, vagy behívhatja magához. Tehát nem feltétele a feloldásnak a gazda kutyához menetele. A hasaltatás elsődleges szerepe az, hogy az addig végzett munkát a vezető megszakítsa, illetve megakadályozza kutyáját az esetleges fegyelmezetlenségek elkövetésében (pl. beugrás a kelő nyúl után).