Miért van a világon CSIVAVA?

„Miféle csigavárról akarsz nyilatkozni?” – csodálkozott Mon kutya, amikor közöltem azon elhatározásomat, hogy tudományos értekezést írok a csivaváról. Korára való tekintettel már joga van a blökinek néhány deka szenilitás-többletre, no meg egy kilónyi süketségre, de nem szabad semmit sem túlzásba vinni: Mon első látásra mindenkivel, akivel találkozik, közli azon elméletét, hogy a német juhászkutyát egy Szklerózia nevű illető tenyésztette ki, aki állítólag Gazdasszonyunk barátnője volt. Gazdasszonyunk ugyan elég sok mindent elfelejt, de azt, hogy volt egy külföldi kinológus barátnője, arra emlékezhetne, vagy nem? Vagy még arra sem?

„Nem akarok semmi csigafélékről írni, hanem valamiről, aminek chihuahua a neve” – jegyeztem meg, és vártam a választ. Meg is kaptam. „Az tényleg igaz, hogy Gazdasszonyunk rendkívül szereti a csivavát, naponta teleenné magát abból” – hangzott a válasz és Mon indult is leheveredni a körtefa alá. Ah, jó! „Megjegyezhetnéd már végre, hogy Gazdasszonyunk legjobban a csalamádét szereti!” – sóhajtottam.

Remélem, mindenkinek világos az, hogy ma egy olyan semmi-kutyát céloztam meg, amit a kétlábúak csivavának neveznek. Hogy nem világos? Akkor kérem, szíveskedjenek a Kutya szövetség című lapot csak árnyékban olvasni, mivel a tűző nap nem tesz jót szürke agysejtjeiknek! Ez a semmi-kutya vagy rövidszőrű, vagy hosszúszőrű lehet és a társasági kutyafajtákhoz sorolható. Társaságinak azért nevezzük, mivel ezen semmi-kutyának az ember állandóan társaságot kell, hogy csináljon, hogy véletlenül senki ne taposson rá vagy ne üljön rá, ha meg Mon lenne közelében, akkor lélegzetvételkor ne szippantsa fel azt. A csivava állítólag a törpe fajták közé tartozik, de ezt én nem tudom pontosan megítélni, mivel az aláméretezett szomszédunkon kívül eddig még nem láttam hasonló törpét…

Csivava azért van a világon, hogy a többi, nagynövésű fajták ellenpontjául szolgáljon. Állítsák például egymás mellé a csivavát meg a bernáthegyit, és mindjárt megértik, mire gondolok. A természet mindig átlagosan egyensúlyban kell, hogy legyen. Hasonlóan ellentétes párok: elefánt–baktérium, víziállat–vízundoros egyén, emlősök–absztinensek, világosság–áramszünet… Mindezeket a természet rendjébe soroljuk, és Gazdasszonyunk is állítja, hogy a rend a társadalom alapjaként is szolgál. Lehetnek különbségek, hogy valahol a rend nagyobb, valahol kisebb. Ahol egyáltalán nincs rend, ott rendetlen egyének élnek.

A csivava temperamentumos kis teremtés, amely egyszerre ki tudja dugni fejét a táskából, és ezzel egyidőben az orrom után kapni. Egész idő alatt éreztem, hogy a táska zsebeiben található egy személyazonossági igazolvány, egy kulccsomó, egy ajakrúzs (ami ugyan kellemesen illatozik, de nem ehető), egy doboz cigaretta (fúj!), továbbá gázöngyújtó, nápolyiszelet, tiktakkos dobozka (ami mellesleg egyáltalán nem ketyegett), meg egy előzőleg keményre száradt zsebkendő (amit már régen be kellett volna kaparnom a körtefa alá), de mindezek alatt egy kis kutyaféle is heverészik, aki azt képzeli magáról, hogy fürgébb, mint egy pásztorkutya. Mivel Gazdasszonyunk közel volt, ezért csak a nápolyit kaptam be gyorsan, és a tiktakkos dobozkát sikerült széttaposnom. Szerencsém volt, hogy attól nem ketyegtem be!

Mikori eredetűek az első feljegyzések ezekről a drágakő-szemű kiskutyákról? Mexikó őslakosságának legendáiban bukkantunk rá először, az azték ősök törzsi emlékeiben. Mítoszaikban volt olyan isten, akit tollakkal ékesített kígyó képében ábrázoltak, a neve pedig Quetzalcoatl volt. Ne is próbálják meg ezt a szót kiejteni! Gazdasszonyunk a Quet-zal-coatl-t hangosan betűzte, Gazdánk meg csodálkozott, honnan hall ugatást. Hogy ezen isten kissé megkeverje az emberek fejét, időnként kiskutya képében is jelentkezett, makimajom-szemekkel, amit régi templomok fali freskói is dokumentálnak. Észak-Mexikó egyik államában, amelynek neve Chihuahua, hasonló kiskutyák szobraira bukkantak, így ezen kutyafajta a csivava nevet kapta. A toltékok, az aztékok egykori ősei időnként ezen törékeny kiskutyákat feláldozták, és urukkal együtt temették el. Hitük szerint a kutya lelke mindig biztosan elvezeti urát a halottak birodalmába. Az állat- és emberáldozatok mindig kegyetlenek voltak, ezért nagy megkönnyebbülés volt, amikor a toltékok civilizációja letűnt, és helyükbe a Csicsimek léptek (a csicsim-szó fordításban „kutyaembert” jelent.

A csivava arányos testalkatú, mozgékony, eleven kutyus. Magassági mérete, ha esetében egyáltalán méretről lehet szó, csak 15 és 23 cm között van és a súlya is 1-2 kiló közötti. Ha elképzelem, hogy Tichon kandúrunk súlya egyenlő lehet egy10-12 csivavából álló kutyafalka súlyával, akkor kissé megszédül a fejem! Nem is hiszik el, de ezen kutyus mindennél jobban szereti a rétest és a kuglófot! A csivavának vékony kis lábai vannak, de annyira fürgén szalad, mint egy gyík. Lehetséges hibája, ha a lába O alakú, mint szomszédasszonyunknak, vagy X alakú, mint Gazdasszonyunknak. Felteszem, hogy ezen nőszemélyek nem bonitálhatóak.

A csivavák a terrierekhez hasonló temperamentummal rendelkeznek, továbbá rendkívül bátrak és hűségesek. Találkoztam olyan csivavával, amelyet egy babakocsiba a kisgyerek mellé „beágyaztak”, és láttam azt a cirkuszt, amit ez a kutyus rendezett, amikor valaki kíváncsian a babakocsi fölé hajolt! Az egész világon nem találunk jobb őrkutyát, mint amilyen az álhatatos, gyerekszerető csivava-szuka. Tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy a csivava családszerető kutyafajta. Egyedül a gyerekeknek kell óvatosnak lenni vele szemben, mivel ez a kiskutya gyenge és könnyen sebezhető, ennek alapján könnyebben „meghibásodhat”, mint a LEGO-készlet vagy a Matchbox-autók. De ezt az anyukák biztosan időben meg is magyarázzák nekik.

Tudni kell azt is, hogy ez a kiskutya nem ázhat meg, nem hűlhet meg. Féltékeny természetéből eredően nehezen barátkozik idegen kutyákkal, és egyébként is bizalmatlan az idegenekkel szemben, még gyerekekkel szemben is. Egy olyan kis teremtmény ösztönös viselkedése ez, aki tisztában van azzal, hogy vele szemben mindenki fizikai túlerőben van. A csivava ereje elsősorban intellektuális viselkedésében, egészséges ítélőképességében és fejlett humorérzékében rejlik. Mindez olyan többletet biztosít neki, amit jó néhány Homo sapiens is irigyelhetne…