A kutya szemének egyik legfontosabb örökletes megbetegedése a progresszív retina atrópia (PRA). Ebben a betegségben úgy kanok mint szukák is szenvedhetnek.

A PRA a szem legbelső rétegét, a retinát érinti, ahol a látás szempontjából igen fontos idegcellák helyezkednek el. Az érintett kutyák ezért először elveszítik az éjszakai látási képességüket majd ehhez csatlakozva a nappali látás képességét.

A PRA a kutya különböző életszakaszaiban jelentkezhet, durván 3 formát különböztethetünk meg: A korai formánál 6 hónapos korban kezdődik a sötétedéskori rossz látás, a teljes megvakulás egy - két éves korra bekövetkezik.

A közepes formánál az első tünetek egy - két éves korban jelentkeznek, a teljes megvakulás három - öt éves korra bekövetkezik. A kései formánál a rossz éjszakai látás három - öt éves korban jelentkezik, a teljes vakság hat- kilenc éves korra következik be.

A figyelmes tulajdonosnak gyakran tűnik fel bizonytalanság vagy akár bizonyos félénkség is a derengéskor vagy az esti órákban. Az állat például nem akar egyedül kimenni pisilni, és mindig a tulajdonos közelében maradnak. Néhány állat már ebben a stádiumban nekimennek bizonyos tárgyaknak, mások olyan ügyesek (szaglás és hallás), hogy a bizonytalanság kezdetben alig tűnik fel a tulajdonosnak. Ehhez kapcsolódóan tágra nyílt pupilla és sötétben a szem szokatlanul erős „világítása” tűnhet fel.

A PRA előrehaladott formájában néhány kutyánál a lencse hályogosodása is fellép. A tulajdonos számára a szürke hályog fehéres homályban vagy a szem elszíneződésében nyilvánul meg. A PRA sajnos nem gyógyítható, megállíthatatlan látásromlás, melynek végstádiuma mindig a vakság. A mai napig sem gyógyszeres, sem operatív lehetőséget nem ismerünk, mellyel a PRA megelőzhető, kezelhető, megállítható vagy gyógyítható lenne.

A kutyák kötőhártya-gyulladása a másik leggyakoribb szembetegségek egyike. Az alsó szemhéjszél és a szemgolyó közti részen lévő, normális esetben nem látható rózsaszínű terület gyulladás esetén bő váladékot termel, tűzpirossá válik. A könnytermelés fokozott, a szem körüli szőrzet nedves, súlyos esetben sárgás, kocsonyás váladék látható rajta. Az okok közt kereshetjük az egész szervezetet, megtámadó betegséget, melynek csak egyik jele a két oldali kötőhártya-gyulladás: a szopornyicát.

Sok esetben önállóan, általános tünetek nélkül találkozunk az egy vagy kétoldali kötőhártya-gyulladással. Huzat, (az autóban lehúzott ablak gyakori ok) megfázás, de kémiai anyagok, allergia is kiválthatják. Sajnos, mai világunkban nem hagyhatjuk ki a szándékosan sprayvel szembefújt kutyákat.

Természetesen előfordulhatnak olyan külső mechanikai okok is, melyek a szem egyéb részeit is sértik. Kiemelkedő jelentősége lehet a kötőhártyazsákba került idegen testeknek, leggyakrabban a toklásznak. Az egyszerű gyulladás is súlyos következményekkel járhat, sérülhet a szaruhártya, s akár súlyos látászavar is kialakulhat. A szemet szemcseppekkel, vagy szemkenőcsökkel kezelhetjük. Csak vizsgálat döntheti el, hogy melyik cseppet vagy kenőcsöt alkalmazzuk! Az előírt cseppeket két-három óránként, a kenőcsöket naponta háromszor juttassuk a szem külső sarka felől a kötőhártyára. A vizsgálat fontos része annak megállapítása, van-e a szemben idegen test. Mert ha van és azt az állatorvos a megfelelő érzéstelenítés után speciális eszközzel, nem távolítja el, kenegethetjük a világ összes kenőcsével, a szem mégis súlyosan károsodni fog!